A metszések, vágások
Azok a kisebb konyhai sebek, amit a hétköznapi szóhasználattal egyszerűen vágásnak nevezünk, orvosi értelemben kétféle sebtípust jelölhetnek. Amikor kifejezetten éles tárgy a sebalapig minden területen roncsolás nélkül halad át, metszett sebről beszélünk.
Azok a kisebb konyhai sebek, amit a hétköznapi szóhasználattal egyszerűen vágásnak nevezünk, orvosi értelemben kétféle sebtípust jelölhetnek. Amikor kifejezetten éles tárgy a sebalapig minden területen roncsolás nélkül halad át, metszett sebről beszélünk.
A vágott seb hasonló a metszett sebhez, de keletkezésében tompa erőhatás is szerepet játszik. Az átvágott szövetek között nagyobb a roncsolás, a sebszélek egyenetlenek.
Amennyiben a sebfelszín összefekszik, a seb minimális kötőszövet felhasználásával gyógyul és helyén vékony nyom marad hátra. Ez az elsődleges, „per primam” sebgyógyulás. Amennyiben a sebalapok távolabb vannak egymástól vagy fertőzés következtében nincsenek meg az elsődleges sebgyógyulás feltételei, a seb vastagabb hegszövettel pótlódik. Ekkor beszélünk másodlagos, „per szekundam” sebgyógyulásról.
A metszett és vágott seb ellátásában az orvos szerepe kettős. Egyrészt el kell bírálni, szükség van-e a sebzárásra, varrat, kapocs vagy sebragasztás alkalmazására. A másik, talán ennél is fontosabb feladat a fertőzés veszélyének minimalizálása, ami szennyezett sérülés esetén a tetanusz elleni emlékeztető oltást is magában foglalja.
Ha a kisebb háztartási baleset során a metszés felületes, szennyeződésmentes, előfordul, hogy nem fordulunk vele orvoshoz. A sebtisztítás, fertőtlenítés és hámosítás szabályait azonban ekkor se hanyagoljuk el. Amennyiben a felmerül a sebzárás szükségessége, inkább forduljunk orvoshoz. Ha sérülésünk kisebb heggel és gyorsabban gyógyul, ez nem csak egészségügyi, hanem esztétikai szempontból is fontos.
